2010. szeptember 15., szerda

CÍM NÉLKÜL


Hülye vagyok. Igaza van a Gyurinak. A mai Magyar Szóban megjelent egy cikk, Hülyéket az MNT-be?!  címmel. 1. Először hirtelen felindulásból válaszolni akartam. 2. Azután mégsem. 3. Azután mégis. Hogy miért döntöttem a harmadik megoldás mellett? Rólam szól a cikk? Nem. Vagy mégis? Hát mert ki kellett töltenem az MNT-be (pont ma van a határidő!) a CV-met. És ilyeneket kellene írni bele, hogy konferenciarészvétel, kutatási tapasztalat meg publikációk… Nálam meg ezekkel nem lehet Krivaját rekeszteni. Csak egy sima mezei magyartanárnő vagyok, aki most jelen pillanatban igazgat is. Igaz voltam kismillió továbbképzésen, meg tanítottam, versenyre vittem, fölvételiztettem jópár gyerkőcöt, ápoltam a lelkivilágukat, sokszor anyjuk helyett is anyjuk voltam, kirándultunk, harcoltunk, veszekedtünk, örültünk együtt, sírtunk… Együttműködtünk, dacoltunk, kamaszodtunk, magyaráztuk a bizonyítványunkat… Közben voltam még feleség, anya, gyerek, háziasszony, karrierista nő, érzékeny lélek, minden, ami belefér… Mindenféle szervezésben részt vettem, voltam médiafelelős csajszi a gazdag házból a Dombos Festen, házigazda a Durindón és Gyöngyösbokrétán, a Csépe-napokon, ápoltam a kapcsolatokat a testvértelepülésekkel, fejlesztettem, újítottam a Tantestülettel együtt az iskolát, igyekeztünk gyerekbarát környezetet teremteni az oktatáshoz, éjszaka pályázatokat írtunk-írunk, szabadidőmben főszerkesztem a Szó-Beszédet, meg agyalunk folyamatosan, hogy mit és hogy lehetne... Mert van egy jó kis csapat körülöttem... Nem szereztem doktorátust, nem is érdekel, bár voltak ilyen ambícióim, és sosem lehet tudni… Írtam is, de nem komoly, irodalmi méltatásokat, publikációkat, csak egyszerűen azt, ami a lelkemet nyomta, vagy éppen boldoggá tette… És még reggel, amikor a cikket olvastam, nem éreztem magam sem tökhülyének, sem eznek, sem pártkatonának… De most, miután nem tudok mit írni a konferenciákhoz, a kutatási tapasztalatokról, meg a publikációim jegyzékét sem tudom közölni… De én akkor is örülök, hogy az MNT Közoktatási Bizottságnak a tagja vagyok. Megtiszteltetés, hogy engem is beválasztottak. Valamiért biztosan. Talán a hülyeségeimért??? 

2 megjegyzés:

Nagy Farkas Dudás Erika írta...

Az a lényeg, amit magadban érzel: és ha azt érzed, hogy eddig mindig (többnyire)örömmel, eleget és lelkesen, vagy kötelességtudatból tettél le arra a bizonyos asztalra ---
Ja, hogy van akinek, van ahol a hosszú CV számít, és ahol nem ezek a tények és dolgok tüntethetők föl? Nincs számukra rubrika?
Az jó, ha kiírod, kimondod magadból, lehet tanulni másnak is belőle, levonni a következtetést. Jó napod legyen, juszt is!

Névtelen írta...

hm, írtam megjegyzést, aztán nem jelent meg... szóval, félreértetted a cikket :) épp a sok Dr. ellenében írtam, pontosabban amellett, hogy adott kérdésben, mint felsőoktatás, számíthat más véleménye is, az iskolaigazgató, a tanár, a szülő no és a gyerek, a diák véleménye is ...
ha péntek délelőtt nem leszek túl álmos, majd beugrok a suliba, éccaka utazom

gy.

Megjegyzés küldése